Fiatal, elsőkönyves író vagyok. Ezen röhögök azóta mióta kipattant az agyamból az a lehetetlen ötlet, hogy írnom kell a nemzedékemről. Ha megírtam ez lesz az utolsó könyvem is. Műfaja nincs, legalább is én nem tudom meghatározni, hiszen nem vagyok író. Önéletrajz, hétköznapi szociográfia, humoreszk, sorstragédia?
Szeretek beszélgeti és szeretek mesélni. Abban tetszelgek, hogy tudok olyat mondani, ami másokat is érdekel, legalább saját korosztályomat. Persze titokban a ...
Gyökér nélkül nincs a fának lombja,
nem nyílik a virágnak színes szirma.
Kiszárad, elfonnyad, lehull a porba.
Legyél madár, mi égre les,
sűrű lombok között fészket keres,
bogár, mi sietve mászik,
a földbe bújva, nem is látszik,
hal, csúszós testtel,
kígyó, pikkelyekkel,
kő a szikla alatt,
futó gondolat,
egynyári álom,
csupasz levél az ágon.
Lehetnél ember,
kinek szívében árnyas ...
Születés
A szürke ég hozott,
a csönd ringatott.
Novemberi szelek
kottából játszottak
ígéretet.
A párna szösze
lassú táncba kezdett.
A sápadt fény
töretlen ívként
rajzolta a jövőt.
Ellökdöste az
összes kétkedőt.
Élet
A szivárvány íve alatt is jártam,
eső után fényeket láttam.
Ha féltem, belebújtam a ringató csöndbe,
bújtam barlangba, ...
Az útszéli szajha,
az országod bankja,
a jósnő, a közszolga,
kínálat ezer fajta,
mind a pénzedet akarja.
Az istenszolga, a szekta,
a hatalom apraja, nagyja,
a hamis barát, ölelő karja,
kínálat ezer fajta,
mind a pénzedet akarja.
Minden eladó,
a tisztesség, a hit, a szó.
Százak nyúlkálnak zsebedbe,
keresik, hol a borravaló.
Minden eladó,
fizess, nincs más ...
A vén dalnok, foszlott tarisznyában
emlékmorzsákat hordott.
Muzsikált az egész világnak,
a hegedű eltörött,
a szilánkok ezerfelé szálltak.
A vén dalnok elővette a régi lantot,
újra szóltak a hangok.
A muzsikát nem hallgatta senki,
a lant húrja elszakadt,
a dalnok hangszer nélkül maradt.
A vén dalnok szíve megfagyott,
megsimogatta a gyenge nap,
könnyező szemét felemelte,
és ...
Összenyálaznak a selymes szavak,
a nyák, a bőrömön foltként maradt.
A cukros hangot, elnyomják az üstdobok.
Valami nincs itt rendben,
valamit kellene tennem!
A vérvörös száj éhesen vicsorog,
közben dudorássza a negédes dallamot.
A foga kilátszik, agyamba mászik,
a mondat mézes, a lehelet méreg.
Ha elfordulok, ocsmány lé csorog,
a szavak émelyítő ízében hemperegnek
gusztustalan indulatok.
Megütnek a ...
Forog a hinta!
Körbe csak körbe,
figyelem beszállás a következő körre.
A csődör hátára vágysz?
Ugorj föl hát!
Kapaszkodj jól barátom,
nem tartja kötél,
nincs rajta strajfa,
száguldozhatsz rajta,
a szél kapdos hajadba.
Beszállás,
a sors őrülten forog,
hiába kapkod karod,
a kisafa nem tartja vissza az évszázadot.
Törik kolonc, szakad kötél,
süvít a szél.
Gyere, le ne ...
A fejembe, egy csinn-bumm cirkusz költözött,
Néhány ember tarkaruhás bohócnak öltözött,
Az állatidomár ostort csapkodott és üvöltözött.
Menjetek innen, ne ordítsatok unos-untalanul,
Csinnadratta bumm-bumm, csinnadratta bumm!
Nem szeretem a mutatványokat, a légtornászokat,
A körbe futó, földre szegezett fejű díszes lovakat,
Nem akarom látni, amikor az unterman lába remeg,
A nyakán kidagadnak az erek, vállán ...
Ha nem lenne hiába, egy szót kiáltanék a világba,
Egyetlen szót rajzolnék az égre, legyen végre béke.
Fölvillan előttem az apró falvak képe,
Nő a búza, pipacs vércsepp hullik a vetésre.
A távolban összeér a kék a zölddel,
Az ember együtt lélegzik a földdel.
Látom az ódon házakat, a kisvárosokat,
Barokk palotákat, régi templomokat,
A parkokban padokat, fákat, galambokat,
Öregasszonyokat, akik szórják a ...
Bemocskolódik a szűzi hó,
szemetet sodor a nagy folyó,
világra kínlódik a szó,
semmi sem hiábavaló.
A teremtés nem tehet többet,
csodákból gömbölyített Földet,
a mérhetetlen űrből egy kék csöppet.
A kapukon fagyott szív hiába zörget.
Érints meg mindent, fogd erősen,
az élet egyszerű, a halál egy új kezdet,
a sorsnak hálás lehetsz, hogy lenni enged.
Az egyik perc örül, a másik ...
Sebtében tákolt, sárból gyúrt torzó,
gyermeteg lélek, hisz a tündérmeséknek.
Elnyelte víz, tűz égette, éhes vad űzte,
Isteni öröksége, eredendő bűne.
Káin utódja, testvérgyilkos,
édent pusztító kártékony élet,
hegyeket ront, földet mérgez.
Csábítja ártó szellem,
csatázik a mindenség ellen.
És mégis, mégis, a természet csodája,
virágot bont, magot hoz, lombosodik koronája.
Nem okul, semmit sem ...
Már tudom, hogy nem ég el az élet
Gyertyalángon.
Nem érdekel, hogy körte terem
Az almafákon.
Jeges a szél és forró a nap,
Keskeny az út, illó a pillanat.
A múlt nyomát eltakarja a por,
Hideg csillámmal szitálja be a hó.
A Hold ezüst tányér, nem fölfalható cipó.
Kezemhez ért a testmeleg,
Nyitott szemembe néztek szemek.
Kaput nyitottam az érzelmeknek,
Nem féltem, hogy megsebeznek.
Újra kering a vér, ...
A dombok között a szitáló esőben,
A csönd nyújtózkodik, az álmos időben.
Az úton átvág néha-néha egy-egy őz,
A nyúl ijedten lelapulva elidőz.
A zöld szín árnyalata végtelen,
Harsog az üdeség a dombi réteken.
Az erdősáv sötét és haragos,
Közte néhány fa sárgásan mosolyog
A bokrok közül néhány frivol cserje,
Kérkedve pirosat lobbant a szemedbe.
Szántó barnája simul a domboldalra,
Sárgán csillog a ...
Kérlek keleti nap, világíts,
Adj enyhet a didergő földnek,
Simogasd a szenvedőket,
Akik fájdalmukkal kergetőznek.
Keleti nap, vesd pillantásodat
A szükségben szenvedőkre,
A gyilkosoktól reszketőkre,
Igézz bizonyságot a kétkedőkre.
Óvd meg az erdők vadjait,
A fák ágait, a mezők barmait,
Burkold melegedbe a madarat,
Locsold fénnyel a gyenge virágokat.
Süss városomra, a szomszéd ...
Példát mutat nekünk, akik ismerjük, és tiszteljük, példát mutat és tanít elfogadni másokat, felemel gyengét, átölelve segít elesettet. Egy csöpp kis asszony, hatalmas szívvel, gyönge karokkal, mindig mosolygós szemmel, térdet hajtva a jónak, tenyeret nyitva a baj előtt – nevetve zárja fogságba – vigyázza színes álmainkat. Versei csodákat hoznak napjainkba, elvisznek bennünket oda, ahol a jóság nem érdem, a bánat, fázósan búvik kabátzsebbe.
Lélek-ember, így aztán verseiben ...
Halkan mesélek most egy altató mesét,
Az egyszer volt, hol nem volt lányka,
Behunyja lassan mind a két szemét
És csöndesen várja az ezer-szép mesét.
Aludj el szépen, már minden csendes,
Az álommanók, már hozzák az álmot,
Csillagot szórnak párnádra, és virágot,
Míg jönnek az álmok, addig vigyázok.
Álmodj csillámmal beszórt fenyőfákról,
Játékokból felépített gyönyörű világról,
A csúf szörnyek elkerülnek ...
Egy réges-régi dallamba kapaszkodok,
zenét akarok, ölje el a dal a zajt,
az örökké sikoltozó vad ricsajt!
A dörej, a zörej az arcomba csap,
a dallamfoszlányok elhullnak,
fúj a szél, csak a vihar zenél.
Egyszer csak az égzengés elül,
süket csönd lesz kívül-belül,
a zene elmenekült.
Ágy alá bújtak a szép szavak,
elveszett a csöndben a gondolat,
néhány álnok mondat ...
Az ezüst őzsuta cikázott a fák között. A fenyőerdőben sok ilyen faj volt, de ő egy igazán különleges. Szemei élénk vörösek, amik elég furcsa látványt nyújtottak. Szemét egy pontra szegezte. Az erdő sarkára. Ahol egy apró, pöttyös ruhás kislány boldogan játszott a tűlevelekben. Amikor megpillantotta az őzet, ijedten hátrahőkölt.
- Rég láttalak. - szólt az őz. A pöttyös ruhás nem zavartatta magát, elmosolyodott és válaszolt.
- Tudod Red, a falunkban nem örülnek annak, hogy az ...
Még vannak benne nagy lukak, de majd eltűnnek!
1637. Bató szerint első templom – nem bizonyított
1657. temető egy pince mellett – városi jegyzőkönyv
1679. tavasszal és ősszel olyan erővel dühöngött a pestis, hogy csak ősszel 1500 volt az olyan áldozatok száma, akiket díszesebb temetéssel, harangszóval kísértek az utolsó útjukra – Benkő Sámuel
1698. templom zsindelyezése Külső Temetőben – templom első említése – városi jegyzőkönyv
1783. első ...
Augusztus 31. Csütörtök
Kíváncsi vagyok, hogy a gimi ahová megyek milyen fura és őrült, mert hát a nővérem azt mondta, hogy nagyon különös suli. Hát, meglátjuk.
A Rousseau Gimi évnyitója pontosan ötkor kezdődik, és hatkor ér véget. Egy óráig miről beszélhetnek ott, de most komolyan. A házirendről, a tankönyvek beszerzéséről, a suli igazgatójáról, a suli történelméről, a szakkörökről, a tanórákról, a diákok elosztásáról, a tanárokról, a versenyekről, a suliújságról, a ...
