Az öregasszony a jeges padon ül,
fázik, a hideg fényben egyedül.
Megszólít, milyen nap van kedves?
Beszélni kezd, az arca könnyétől nedves.
Panaszolja, elfutott az élet,
nincs már hallgatója az régi meséknek.
A gyerek iskolában, nem figyel, mint kiskorában,
az apja, anyja fáradt, gyorsan megvacsoráznak.
Rég meghalt a szomszéd, öcsém beteg,
nem beszélnek velem az emberek.
Elutaznak a gyerekek,
magányos lesz az ...
Uram, a lelkemet veszni ne engedd!
Nyugodj meg gyermekem, én megbocsátok,
Magad tépted ki lelkedből az összes virágot.
Látom, már bánod, a hegy tetejéről kiabálod,
Zokogva, imádkozva térdedre rogyva,
Mea culpa, mea maxima culpa!
Uram a lelkemet veszni ne engedd!
Tudom sohasem voltam igaz gyermeke a földnek,
Dúltam elveket, bíráltam írásokat, bontogattam falakat,
Bezörögtem idegen ablakokon, lebecsültem ...
A holló rekedten károg,
az utca sáros, teli az árok,
a tél hidege a húsba tép.
Ne mondd, hogy csuda-szép.
A függöny tülljén mezei poloska,
csipkébe bújva vár a jobb napokra,
nyakadba köpködi a hideget a szél.
Ne mondd, hogy szép a tél.
Deres a határban a szalmaboglya,
a földet takar a tél jeges foltja,
a kertben henyél a félhomály.
Ne mondd, épp így fájt a nyár.
Az apró vízér keményre ...
Ez a te világod, az, az én világom,
te földig hajtod a merev törzsű fákat,
súlyos felhővel takarod a riadt tájat,
harci zaj csörömpöl örökké füledben,
én sétálni akarok az árnyékos ligetben.
Kezedből a nap sugara fájóan éget,
szavadtól reszket a megrémített lélek,
átgázolsz a virágon, az ingoványon,
lezuhan az ártatlan madár az ágról,
én fölkapom, kezemben megdajkálom.
Nézz a szemembe, ott ...
A fény megkarcolja az ablakot,
A hajnal szétolvad a napban.
Csendesen szitál a hó.
Már búcsúzom, takarodó
Szól az Il silenzio.
Dideregve, lopózkodik az este,
Jeget csókol mezítelen kezedre.
Csendesen szitál a hó.
Már búcsúzom, takarodó,
Szól az Il sielnzio.
Jéggé fagytak a kedves mosolyok,
A szél arcodra maszkot faragott.
Csendesen szitál a hó.
Most búcsúzom, takarodó.
Szól az Il ...
Szórtad a szót, szeretet,
potyognak már a tűlevelek.
Holnap keresed,
azt hiszed, elveszett.
Kisurrant a testmeleg,
a szoba hideg,
csöpög az eresz.
Minden szürke,
a szék üres.
Így van ez?
Csöpp, csöpp, csepereg.
A tegnapod keresed.
A csorba tányérban
rántott leves,
tészta a hús helyett.
Ma az életed,
a rövid napok,
hosszú éjszakákon
szemérmes csillagok.
A ...
Megbocsátok az időnek,
ritka igazáért,
megbocsátok a sorsnak,
szivárgó vigaszáért.
Öreganyám óvó kezéért,
aki szeretni tanított,
apámért, anyámért
-mindkettő halott-,
mert életet adott,
megbocsátok,
hogy elvettek belőle
sok-sok napot.
Megbocsátok a meg nem
fogant gyermekért,
kárpótolt lányommal mindezért.
Megbocsátok, bár művész nem vagyok,
de írhatok, rajzolhatok.
A madarak ...
Angyalok suhognak át a parkon,
csillog a világ, bár itt az alkony.
Jusson mindenkinek egyetlen pihe,
rajta karácsony örök üzenete.
Jusson kortynyi bor a pohárba,
ízes falat mindenki tányérjára,
egy pillanat, mikor megtorpan a gond,
derű ráncokat simít minden homlokon.
Mosolyogjon a falról egy régi kép.
érezhesd újra a múlt leheletét.
Jusson egy csöndes perc a fa alatt,
tudd, akit szerettél az veled ...
Fekete Edit: Advent 2016
A világ sebzetten összeroppan,
halottak, békés országokban.
Hány milliárd gyertya fénye,
éget rést a közömbös égre.
Tekints le végre!
Gyűlölet dönt kereszteket,
torz lelkek orgiáznak,
a kiterített testek felett.
Ragályos beteg a század,
sorozatgyilkosok suttogják, ölj,
bosszuld meg hazádat.
Békés lelkek áldozatok a máglyatűzben,
ártatlanokkal üzen egy hamis ...
A világ sebzetten összeroppan,
halottak, békés országokban.
Hány milliárd gyertya fénye,
éget rést a közömbös égre.
Tekints le végre!
Gyűlölet dönt kereszteket,
torz lelkek orgiáznak,
a kiterített testek felett.
Ragályos beteg a század,
sorozatgyilkosok suttogják, ölj,
bosszuld meg hazádat.
Békés lelkek áldozatok a máglyatűzben,
ártatlanokkal üzen egy hamis isten.
Testrészek ...
Jaj, nem vettünk tejfölt!
Hé, azonnal kelj föl.
Vasalatlan az abrosz.
Mondtam már ne kapkodj.
Lapos a piskóta, zöld, mint a béka.
Csinálj valami halk zenét,
a dobszólókból már elég.
Tettél sót a levesbe,
persze,
én is tettem, még tegnap este.
Az ajándékot megtaláltad,
ez kié,
tudja a bánat.
Mi ez a nyálka az asztal alatt,
a ponty pikkelye odaragadt.
Csengetnek, ez meg ki a ...
Eltűnnek a színek a fénnyel,
Feketék a pipacsok éjjel.
A hold ezüstöt ken az aranykalászra,
Ezüsttel fröcskölt a pipacs virága.
A lágy szirmok szerteszóródnak,
Lebegő piros volt egykor az álom,
Fekete lomb rezeg a fekete fákon,
Fekete bimbók, a fekete hárson.
Befal éhes szájával mindent a sötét.
Nem látod már a virágok színét,
Csak a kísértetek fehér ruhája villan,
S a pokol tüze ég valahol a távolban.
Ruhám ...
Fa
Víz közepén elült már az est, fáj, ezen csók se segít,
Állok, de már motoszkál, neszez, készül a vízen az éj.
Vár a remény, odafenn ül a hold, haza készül a fény.
Állok a tóban egy szál magam, félek, mert édes a vágy.
Láthatom újra az álmom, a múlt örök tiszta vizét.
Áldott a mámor felébredek, vágyom az élet szavát.
Szétszakadt szívem, hol már az erdő, hova tértek a fák,
Költő
Kár volna sírnod, tisztul a fény, reggel ...
Szembe jött velem egy vekni,
Kérdezte: nem kell egy sercli?
Leszelt magából egy darabot,
Mert látta, hogy éhes vagyok.
Utána jött egy termetes sonka,
Egy szeletét a kezembe nyomta,
Látta, hogy nagyon szegény vagyok,
Hát levágott magából egy darabot.
Felém gurult egy hasas hordó,
Hasában bora, mézédes, bordó,
Látta, hogy szomjas vagyok,
Poharamba csurgatott egy adagot.
Felbukkant egy ...
Megszületett a végtelen űrből,
Földre esett az örök időből,
A templomban anyja nevére
Keresztelte a pap, nem sejtette,
Hogy milyen életet kap.
Az élet gyöngyeivel gurigázott,
Ha eső esett, bőréig ázott,
Fújta a szél, ölelte a nap,
A többiekkel együtt szaladt,
Hamar látta a fonákságokat.
Fölkapta, leterítette a vihar,
A hegyre vérző lábbal mászott,
Siratta önmagát, féltette a ...
Melletted álltam, hófehér ruhában,
most szél lengeti özvegyi fátylam.
Szürkék voltak az évek
de a vágyak tűzvörösen égtek.
Narancsnap szemembe tükrözött,
holdezüstöt dédelgettem kezem között.
Hajamnak hollószín szála belebújt az éjszakába,
hószín fehérje beleolvad a téli varázsba.
Mélyfekete sötétek, és a szitáló köd között
a világ ezer és ezer színbe öltözött,
nyakamba, napról napra más színű kendőt kötözött.
Lila ...
Érints meg, hiányzik a testmeleg,
Simogass, vágyom erős kezed,
Altass el, meséd csodákhoz vezet,
Szeress, mert bőröm jeges.
Érts meg, koldul minden szavam,
Válaszolj, ne kérdezzek hasztalan,
Támogass, mert ingatag a föld,
Szeress, mert lelkem elgyötört.
Kövess, akkor is, ha az út köves,
Kísérj, ha a tömeg megkövez,
Higgy bennem, bármilyen vagyok,
Szeress, hozz szobámba pár csillagot.
Érints meg, hiányzik a ...
Még mélyebbre
Lyukat vágtam a föld közepébe,
Belenéztem az örök sötétségbe.
Rémülten látom, hova tűnik az álom,
Menekül a reggel, e furcsa világból.
A bűzös gyomok közé mászok,
Elbújok, nem látszom, senkit se látok.
A kavargó por és a szemét az álca,
Nyakig merülök, a nyúlós sárba.
Árva vagyok, és a démoni lények,
Rám lelnek, elérnek, újra félek,
Vicsorognak, durván az arcomhoz érnek.
Felhangzik a ...
És akkor az Úr megteremtette a legyeket,
az emberek megalkották a szeméthegyeket.
Mindenre rámásznak, egymással paroláznak,
ellepik, összemocskolják a tiszta helyeket,
élni se hagynak, petéket raknak, észre sem veszed.
Míg hártyás szárnyukon ámuldozol,
ott hagyják gusztustalan nyomaikat a falakon.
A legyeket irtani kell, emberek légycsapóra fel!
Ott vannak a médiában, az utcán, a kultúrában,
a tisztaszobában, a villamoson, az ...
A háború után éhezett az ország. Éheztek a kitelepítettek, éheztek a városlakók, és éheztek a vidéken is, mind azok kivételével, aki bölcs előrelátással, és nem kevés szerencsével felhalmozták az ennivalót a rosszabb időkre. A hatalom nem kevés erőfeszítést tett, a városlakok etetése érdekében. Az úgynevezett, padlássöprés időszakában nem éppen úri eszközökkel kutatattak az eldugott élelem után. Ez az időszak nem tett éppen jót a deklarált munkás paraszt szövetségnek. Megjelentek a feketézők ...
