Egyik ilyen utam során a sivatagba utaztam. Pár emberrel persze, akik kísérőim voltak.
Egy kis szaud arábiai városba érkeztünk meg, repülővel szálltunk le a helyre. Burnuszos arab férfiak fogadtak, és a meghívásukra érkeztem. Már hallottak arról, hogy teleportálással képes vagyok egyik helyről a másikra utazni egy pillanat alatt, és ezért is hívtak el. Én nem tagadtam meg magamat, még aznap délután egy videofilm segítségével elutaztam egy esős helyre, Berlinbe. Aztán a gondolatom ...
Volt egy barátja is Lob királyfinak a Várban, egy jó kedélyű emberke, úgy hívták, Lekváros Fickó. Persze azért ez volt a neve mert nagyon szerette a Lekvárt, mindig volt nála egy-egy üveggel. Mivel szinte minden nap találkoztak és nem volt titkuk egymás előtt, a királyfi megosztotta szökési tervét Lekváros Fickóval. a kerekded fickónak ugyan semmi más fontos dolga nem akadt, bele is egyezett hogy együtt megszökjenek a királyi udvarból - persze a Táltossal, Sutával - méghozzá már másnap ...
Utazás a Napba
Lélekbárkán ülve, felfelé tekintve emelkedtem a magasba. Mögöttem egyiptomi evezősök, a folyó torkolatából emelkedtünk felfelé a Napsugarakon.
Ahogy húzott felfelé a Napsugár, akadálytalanul repültünk fel mint egy fuvallat, vagy egy gondolat.
A Naphoz értünk, nyugalom vett köbe, aranykapu nyílt felénk. Kitárultak az aranyutcák, balkonok, aranyutak. És egy városi sugárút.
Minden ragyogott,a melegség érzése töltött el . Arany - ...
Piroska nem tér le az útról
Könyvbemutató Somogyi Rékával Göd, 2017. 04. 28.
„olvasta a mesét, de vágyik a tilosba”
Jókora eső elől kellett bemenekülni a Városi Könyvtárba péntek estefelé, hogy az ember kissé felmelegedjen.
A téma ezúttal Somogyi Réka selyemfestő új kötetének bemutatója volt.
Maga a festő beszélt életélményeiről és festményeiről, amiket nem klasszikus értelemben kezel festménynek, hanem inkább selyemre festett naplónak, amelyben ...
Úton
Megint érdemes volt felkeresni „A Helyet” a Fő úton a Barkács-bolt alagsorában, március 24-én este, ahol Gier Gabriel blues gitáros örvendeztette meg barátait és a szép számú érdeklődőt egy Jack Kerouac életéről és műveiről tartott interaktív előadásával.
Az előadás szólt Kerouac viszontagságos életéről, szenvedélyéről, a spontán próza irodalmi módszeren alapuló beat-stílus megteremtéséről, és szenvedélybetegségeiről: szerelmeiről, éjszakáiről, szeszeiről ...
Szőke Anikó · 1 napja
Egy nap felkeltem, szép napos reggel volt, olyan mint máskor. Átlagosnak indult, jól éreztem magam, mégis valami hiányzott. Arra késztetett ez a valami hogy keressem fel régi ismerősömet Németországban. Próbáltam hívni, de nem vette fel a telefont. Ezért hát mivel kötöttségeim nem voltak, bepakoltam egy kis bőröndbe, és elindultam a pályaudvarra. Megvettem Frankfurtba a jegyet, átszállással. Na, az átszállásnál jelentkeztek a furcsaságok. München felé ...
Kiültem a tihanyi kertbe, az apátsággal szemközti oldalon fekvő kis nyaralóban. Az egyik fát le is rajzoltam, tussal. Borostyánnal volt tele, majdnem egészen a háromnegyed részét benőtte ez az egyik legszebb, méregzöld, élősködő növény. Madárcsicsergés és mély nyugalom vett körül, és harmónia. Meg a lombok.
Egyfajta meditáció, míg az ember rajzol, és nem gondol semmire. Csak a fű létezik, a borostyánlevelek, a kert, és én. Egy nagy lélekburokban, kinn a zöldben egyesülök a ...
Göcs van a fában. Göcsört. Csomó. Megakadt a növekedésben és tekergő csomóban folytatódott. Gordiuszi csomó, egy Nagy Sándor fában. A tekervényesen kockás, hullámos rücskös kis gömb képződmény végül megadja magát és utat enged a fa növekedésének, míg végül ez a csomó beolvad a nagy fába, és már észre sem lehet venni a többi ág-bog mellett. ...
1. előtti fejezet
Lob királyfi és kicsi Suta
Lob királyfi egy vörös hajú tündérkirályfi volt. Nagy várban élt a levegőréteg egyik palotájában. Hatalmas tölgyön felfelé vezet az út, annak tetejéről pedig egy széles szivárvány palló vezet a felhőpalotához, aminek szivárványból van az ablaka, párából az asztalai, székei, illó légből a falai.
Lob királyfit édesapja egyedül nevelte fel, anya nélkül, születésekor meghalt az édesanyja. Egyetlen ...
Ez egy szomorú fa. Csalódott. Inkább udvari bolond mint bohóc, valamikor a középkorban nőhetett ki a földből. Csengettyűje szokott ugyan csilingelni a sipkáján, de más vidám nincsen rajta talán csak a kockás - pöttyös mintája . A szürkék - fehérek árnyalatai légiessé teszik a fát, mintha nem is evilági lenne. Ha hozzáérnék talán nem is éreznék semmit, csak valami puha vattaszerűt. Csigaházzal és kagylókkal a tövében semmitmondóan tekint a jövőbe, mert ez egy jövőbe látó bohóc. Környezetében ...
Életfa a Nap előtt. Virágos hímzett dombból nőtt ki, maguk körül pörgő piros virágok közül.
Világoszölddel pöttyözött domb tetején, két tüzes virágon át hajladozik, sárgás szélű kék levelekkel szinte úszik a szélben. Mögötte, mint két zöld vitorla hajladoznak a sárga pöttyös meselevelek. Mert ez egy mesefa, nem létezik csak a gondolatokban, és a fantáziában. A lilás - rózsaszín égbolt előtt olyan mint egy női hímzés, a pöttyök és cirádák
meg a kis szirmok körforgása más ...
Dobszólót hallok. A bordók és pirosak egy kis naranccsal megbolondítva kavarognak a fa körül. Egy virág forog szélsebesen egy fa alatt, felette rózsafejek tüzelnek a naplementében. A Nap átsütve a fiatalabb leveleken jelzi a fakorona körvonalait, míg az ég kékje is bekúszik az ágak közé, a mező őrzőjének két kék kígyólánya. Óvják a fát, tekeregnek rajta, hiszen szent és tüzes Napfa ez, lombjai érinthetetlenek.
Ha megpróbálnánk hozzáérni, eltűnnénk örökre mert megnyílna alattunk a ...
Férfias szomorúság, elvarázsolva lenni - talán az az öröklétig. Eső nem sokat veri leveleimet, meleg és forróság váltakozik, bár néha elér a vihar. Prospero ellen ármánykodva elűztem országából, réges-rég. Most fa vagyok. Kiszáradva, de az arcom még megvan. Szomorú és megbánó arc ez, a néma ürességben fogoly vagyok e szigeten, nem is zöldellek már. Eleinte megvolt a remény, ám a viharvert szárazság végleg letört, Prospero igazsága után.
Vajon álom ez vagy valóság? Az időtlenség szele ...
Akkor még más volt a Ferenciek tere. Hangulatosabb. A metrómegálló kijárata a térre vezetett egyenesen.
Tükörfényeken lehetett hintázni - szó szerint - ha odasütött a nap a térre. Volt ott egy virágárus, napernyővel. Hogy fehér vagy kék volt -e nem tudom, de ő is tudott hintázni, mindig jókedvűen állt a placcán, és árult, mosolygott. A Jégbüfé épülete is táncra perdült olyan vidám volt, a ferences templom pedig óhatatlanul is sárgállott, hívta be az embereket: gyertek be hozzám, ...
Emlékszem, egyszer kislánykoromban elszöktem otthonról. Csak úgy, miért ne. Nem vittem magammal batyut persze, se pöttyöset, se kockásat... Bejelentettem a szüleimnek
hogy elmegyek, kész. Ki is mentem a kapun. Négyévesen az ember még megteheti.
Félig-meddig durcás is voltam, csak egy botocskát vittem magammal, mint a vándorok ha útra kelnek. Mentem - mentem míg egy utcához nem értem, aminek az volt a neve hogy Tüll utca. Ezen befordultam, és néztem magam után csalódottan hogy ...
Üresen áll a zöld kastély.
Mint a szépség és a szörnyeteg kastélya csak ez inkább egy elvarázsolt kastélyra hasonlított.
Nem jár arrafelé most senki, csak egy túrázó, mert az erdei utakon ahol éppen kirándult, egy kereszteződésben éppen nem volt jelzés, se kék se fehér, hogy a kék vagy a fehér utat válassza.
Zöld meredélyeken zöld levelek csúcsain látta meg az eltévedt először a kastély tetejét. Zöldnek tűnt így messziről, bár nem volt ilyen színű eredetileg, ez ...
Egy nap amikor megmozdult a plafon ...
Látogatás az alvó óriásnőnél avagy a titokzatos fekete páncél
Múzeumi látogatásaim alatt is fordult egyet párszor a világ. A képek világából hatalmas aszteroidák és ásványok közé jutottam, mikor megszólított egy alacsony, barna bőrű középkorú úr:
- Nem ismerjük egymást valahonnét?
nem hinném - válaszoltam tétovázva. Igazság szerint most vagyok itt először. - Nincsen magának testvére?
- Nincsen. De miért kérdezi? -Van itt valaki aki ...
Szép, verőfényes kora nyári napra ébredt Budapest. Hajnalodott, és a párával megtelt nedves levegő tükörfénybe borította a Gellérthegyet. Nem arra lakom, de mindig eszembe jut szegény nagymamám jóslata: Vajon mi lesz, ha egyszer a Gellérthegy beleesik a Dunába? Ő ugyanis mindig azt mesélte, hogy volt valamikor a nyolcvanas években egy japán kutató, aki Magyarországra látogatván azt nyilatkozta, hogy a Gellérthegy olyan helyen és úgy fekszik, hogy egyszer bizony bele fog esni a Dunába. Még ...
