Szembe jött velem egy vekni,
Kérdezte: nem kell egy sercli?
Leszelt magából egy darabot,
Mert látta, hogy éhes vagyok.
Utána jött egy termetes sonka,
Egy szeletét a kezembe nyomta,
Látta, hogy nagyon szegény vagyok,
Hát levágott magából egy darabot.
Felém gurult egy hasas hordó,
Hasában bora, mézédes, bordó,
Látta, hogy szomjas vagyok,
Poharamba csurgatott egy adagot.
Felbukkant egy ...
Megszületett a végtelen űrből,
Földre esett az örök időből,
A templomban anyja nevére
Keresztelte a pap, nem sejtette,
Hogy milyen életet kap.
Az élet gyöngyeivel gurigázott,
Ha eső esett, bőréig ázott,
Fújta a szél, ölelte a nap,
A többiekkel együtt szaladt,
Hamar látta a fonákságokat.
Fölkapta, leterítette a vihar,
A hegyre vérző lábbal mászott,
Siratta önmagát, féltette a ...
Melletted álltam, hófehér ruhában,
most szél lengeti özvegyi fátylam.
Szürkék voltak az évek
de a vágyak tűzvörösen égtek.
Narancsnap szemembe tükrözött,
holdezüstöt dédelgettem kezem között.
Hajamnak hollószín szála belebújt az éjszakába,
hószín fehérje beleolvad a téli varázsba.
Mélyfekete sötétek, és a szitáló köd között
a világ ezer és ezer színbe öltözött,
nyakamba, napról napra más színű kendőt kötözött.
Lila ...
Érints meg, hiányzik a testmeleg,
Simogass, vágyom erős kezed,
Altass el, meséd csodákhoz vezet,
Szeress, mert bőröm jeges.
Érts meg, koldul minden szavam,
Válaszolj, ne kérdezzek hasztalan,
Támogass, mert ingatag a föld,
Szeress, mert lelkem elgyötört.
Kövess, akkor is, ha az út köves,
Kísérj, ha a tömeg megkövez,
Higgy bennem, bármilyen vagyok,
Szeress, hozz szobámba pár csillagot.
Érints meg, hiányzik a ...
Még mélyebbre
Lyukat vágtam a föld közepébe,
Belenéztem az örök sötétségbe.
Rémülten látom, hova tűnik az álom,
Menekül a reggel, e furcsa világból.
A bűzös gyomok közé mászok,
Elbújok, nem látszom, senkit se látok.
A kavargó por és a szemét az álca,
Nyakig merülök, a nyúlós sárba.
Árva vagyok, és a démoni lények,
Rám lelnek, elérnek, újra félek,
Vicsorognak, durván az arcomhoz érnek.
Felhangzik a ...
És akkor az Úr megteremtette a legyeket,
az emberek megalkották a szeméthegyeket.
Mindenre rámásznak, egymással paroláznak,
ellepik, összemocskolják a tiszta helyeket,
élni se hagynak, petéket raknak, észre sem veszed.
Míg hártyás szárnyukon ámuldozol,
ott hagyják gusztustalan nyomaikat a falakon.
A legyeket irtani kell, emberek légycsapóra fel!
Ott vannak a médiában, az utcán, a kultúrában,
a tisztaszobában, a villamoson, az ...
A háború után éhezett az ország. Éheztek a kitelepítettek, éheztek a városlakók, és éheztek a vidéken is, mind azok kivételével, aki bölcs előrelátással, és nem kevés szerencsével felhalmozták az ennivalót a rosszabb időkre. A hatalom nem kevés erőfeszítést tett, a városlakok etetése érdekében. Az úgynevezett, padlássöprés időszakában nem éppen úri eszközökkel kutatattak az eldugott élelem után. Ez az időszak nem tett éppen jót a deklarált munkás paraszt szövetségnek. Megjelentek a feketézők ...
Fiatal, elsőkönyves író vagyok. Ezen röhögök azóta mióta kipattant az agyamból az a lehetetlen ötlet, hogy írnom kell a nemzedékemről. Ha megírtam ez lesz az utolsó könyvem is. Műfaja nincs, legalább is én nem tudom meghatározni, hiszen nem vagyok író. Önéletrajz, hétköznapi szociográfia, humoreszk, sorstragédia?
Szeretek beszélgeti és szeretek mesélni. Abban tetszelgek, hogy tudok olyat mondani, ami másokat is érdekel, legalább saját korosztályomat. Persze titokban a ...
Gyökér nélkül nincs a fának lombja,
nem nyílik a virágnak színes szirma.
Kiszárad, elfonnyad, lehull a porba.
Legyél madár, mi égre les,
sűrű lombok között fészket keres,
bogár, mi sietve mászik,
a földbe bújva, nem is látszik,
hal, csúszós testtel,
kígyó, pikkelyekkel,
kő a szikla alatt,
futó gondolat,
egynyári álom,
csupasz levél az ágon.
Lehetnél ember,
kinek szívében árnyas ...
Születés
A szürke ég hozott,
a csönd ringatott.
Novemberi szelek
kottából játszottak
ígéretet.
A párna szösze
lassú táncba kezdett.
A sápadt fény
töretlen ívként
rajzolta a jövőt.
Ellökdöste az
összes kétkedőt.
Élet
A szivárvány íve alatt is jártam,
eső után fényeket láttam.
Ha féltem, belebújtam a ringató csöndbe,
bújtam barlangba, ...
Az útszéli szajha,
az országod bankja,
a jósnő, a közszolga,
kínálat ezer fajta,
mind a pénzedet akarja.
Az istenszolga, a szekta,
a hatalom apraja, nagyja,
a hamis barát, ölelő karja,
kínálat ezer fajta,
mind a pénzedet akarja.
Minden eladó,
a tisztesség, a hit, a szó.
Százak nyúlkálnak zsebedbe,
keresik, hol a borravaló.
Minden eladó,
fizess, nincs más ...
A vén dalnok, foszlott tarisznyában
emlékmorzsákat hordott.
Muzsikált az egész világnak,
a hegedű eltörött,
a szilánkok ezerfelé szálltak.
A vén dalnok elővette a régi lantot,
újra szóltak a hangok.
A muzsikát nem hallgatta senki,
a lant húrja elszakadt,
a dalnok hangszer nélkül maradt.
A vén dalnok szíve megfagyott,
megsimogatta a gyenge nap,
könnyező szemét felemelte,
és ...
Összenyálaznak a selymes szavak,
a nyák, a bőrömön foltként maradt.
A cukros hangot, elnyomják az üstdobok.
Valami nincs itt rendben,
valamit kellene tennem!
A vérvörös száj éhesen vicsorog,
közben dudorássza a negédes dallamot.
A foga kilátszik, agyamba mászik,
a mondat mézes, a lehelet méreg.
Ha elfordulok, ocsmány lé csorog,
a szavak émelyítő ízében hemperegnek
gusztustalan indulatok.
Megütnek a ...
Forog a hinta!
Körbe csak körbe,
figyelem beszállás a következő körre.
A csődör hátára vágysz?
Ugorj föl hát!
Kapaszkodj jól barátom,
nem tartja kötél,
nincs rajta strajfa,
száguldozhatsz rajta,
a szél kapdos hajadba.
Beszállás,
a sors őrülten forog,
hiába kapkod karod,
a kisafa nem tartja vissza az évszázadot.
Törik kolonc, szakad kötél,
süvít a szél.
Gyere, le ne ...
A fejembe, egy csinn-bumm cirkusz költözött,
Néhány ember tarkaruhás bohócnak öltözött,
Az állatidomár ostort csapkodott és üvöltözött.
Menjetek innen, ne ordítsatok unos-untalanul,
Csinnadratta bumm-bumm, csinnadratta bumm!
Nem szeretem a mutatványokat, a légtornászokat,
A körbe futó, földre szegezett fejű díszes lovakat,
Nem akarom látni, amikor az unterman lába remeg,
A nyakán kidagadnak az erek, vállán ...
Ha nem lenne hiába, egy szót kiáltanék a világba,
Egyetlen szót rajzolnék az égre, legyen végre béke.
Fölvillan előttem az apró falvak képe,
Nő a búza, pipacs vércsepp hullik a vetésre.
A távolban összeér a kék a zölddel,
Az ember együtt lélegzik a földdel.
Látom az ódon házakat, a kisvárosokat,
Barokk palotákat, régi templomokat,
A parkokban padokat, fákat, galambokat,
Öregasszonyokat, akik szórják a ...
Bemocskolódik a szűzi hó,
szemetet sodor a nagy folyó,
világra kínlódik a szó,
semmi sem hiábavaló.
A teremtés nem tehet többet,
csodákból gömbölyített Földet,
a mérhetetlen űrből egy kék csöppet.
A kapukon fagyott szív hiába zörget.
Érints meg mindent, fogd erősen,
az élet egyszerű, a halál egy új kezdet,
a sorsnak hálás lehetsz, hogy lenni enged.
Az egyik perc örül, a másik ...
Sebtében tákolt, sárból gyúrt torzó,
gyermeteg lélek, hisz a tündérmeséknek.
Elnyelte víz, tűz égette, éhes vad űzte,
Isteni öröksége, eredendő bűne.
Káin utódja, testvérgyilkos,
édent pusztító kártékony élet,
hegyeket ront, földet mérgez.
Csábítja ártó szellem,
csatázik a mindenség ellen.
És mégis, mégis, a természet csodája,
virágot bont, magot hoz, lombosodik koronája.
Nem okul, semmit sem ...
Már tudom, hogy nem ég el az élet
Gyertyalángon.
Nem érdekel, hogy körte terem
Az almafákon.
Jeges a szél és forró a nap,
Keskeny az út, illó a pillanat.
A múlt nyomát eltakarja a por,
Hideg csillámmal szitálja be a hó.
A Hold ezüst tányér, nem fölfalható cipó.
Kezemhez ért a testmeleg,
Nyitott szemembe néztek szemek.
Kaput nyitottam az érzelmeknek,
Nem féltem, hogy megsebeznek.
Újra kering a vér, ...
A dombok között a szitáló esőben,
A csönd nyújtózkodik, az álmos időben.
Az úton átvág néha-néha egy-egy őz,
A nyúl ijedten lelapulva elidőz.
A zöld szín árnyalata végtelen,
Harsog az üdeség a dombi réteken.
Az erdősáv sötét és haragos,
Közte néhány fa sárgásan mosolyog
A bokrok közül néhány frivol cserje,
Kérkedve pirosat lobbant a szemedbe.
Szántó barnája simul a domboldalra,
Sárgán csillog a ...
