Kossuth élete
...
A növények beszélgetnek.
Este van, kora esti gőzölgő föld illat száll a levegőben. Ahogy az illatos kert növényei burjánzanak a meleg estében, a kicsi kert növényei elkezdenek beszélgetni. Nincsen rádióm hogy ezeket a jeleket lehallgassam, odáig még nem jutott el a tudomány, Ezeket csak érezni lehet. A zöld növénykék és a zöldségek ahogy köszöntenek, üdvözölnek, és aurájukkal gyógyítanak. Viszonzásul hogy gondozom őket. Körbeölelnek, és játszanak velem, de felelni nem tudok csak érezni, mert talán az érzést ...
II. Ramszesz fáraó
A piramisban el lehet tévedni. Főleg egy olyan látogatónak, aki nem tudja hová is jutott valójában.
Egy ízben például képzelt kórház képzelt folyosó szintjein lépkedtem, a képzelet szintjén, egy átjárón álom és valóság között. Leültem a padra. Szó se róla olyan volt mint egy metró aluljáróban a pad. Fehér színű, vasból való. Sokszor beszélgettem egy kék szemű fiúval, aki csak úgy oda-odatévedt, de mivel ő drogokat használt hogy idejusson ebbe a képzeletbeli világba, csak ...
Kossuth Lajos répásszekéren
-Ne te neeeee - hajtotta Hajas Szöszke a szekeret.
Csillag lova előbb hátranézett, aztán lépegetett tovább szelíden húzva a répás szekeret, fáradt volt ez a ló és már elég öregecske. Sok osztrák katonával találkoztak útközben, mentek keresték Kossuthot aki állítólag errefelé, Pest környékén bújhatott el valahol. A magyarok azonban annyira szerették őt - köztük Hajas Szöszke is - hogy egy szóval nem árulták volna el hol bújkál. Pedig tudták. Tudta az útszéli paraszt is akivel nemrég ...
teleportálás - Utazás a sivatagba - avagy amikor elvittem az araboknak az esőt.
Egyik ilyen utam során a sivatagba utaztam. Pár emberrel persze, akik kísérőim voltak.
Egy kis szaud arábiai városba érkeztünk meg, repülővel szálltunk le a helyre. Burnuszos arab férfiak fogadtak, és a meghívásukra érkeztem. Már hallottak arról, hogy teleportálással képes vagyok egyik helyről a másikra utazni egy pillanat alatt, és ezért is hívtak el. Én nem tagadtam meg magamat, még aznap délután egy videofilm segítségével elutaztam egy esős helyre, Berlinbe. Aztán a gondolatom ...
Tündérország felé
Volt egy barátja is Lob királyfinak a Várban, egy jó kedélyű emberke, úgy hívták, Lekváros Fickó. Persze azért ez volt a neve mert nagyon szerette a Lekvárt, mindig volt nála egy-egy üveggel. Mivel szinte minden nap találkoztak és nem volt titkuk egymás előtt, a királyfi megosztotta szökési tervét Lekváros Fickóval. a kerekded fickónak ugyan semmi más fontos dolga nem akadt, bele is egyezett hogy együtt megszökjenek a királyi udvarból - persze a Táltossal, Sutával - méghozzá már másnap ...
Utazás a Napba
Utazás a Napba
Lélekbárkán ülve, felfelé tekintve emelkedtem a magasba. Mögöttem egyiptomi evezősök, a folyó torkolatából emelkedtünk felfelé a Napsugarakon.
Ahogy húzott felfelé a Napsugár, akadálytalanul repültünk fel mint egy fuvallat, vagy egy gondolat.
A Naphoz értünk, nyugalom vett köbe, aranykapu nyílt felénk. Kitárultak az aranyutcák, balkonok, aranyutak. És egy városi sugárút.
Minden ragyogott,a melegség érzése töltött el . Arany - ...
KÖnyvtári esték 2.
Piroska nem tér le az útról
Könyvbemutató Somogyi Rékával Göd, 2017. 04. 28.
„olvasta a mesét, de vágyik a tilosba”
Jókora eső elől kellett bemenekülni a Városi Könyvtárba péntek estefelé, hogy az ember kissé felmelegedjen.
A téma ezúttal Somogyi Réka selyemfestő új kötetének bemutatója volt.
Maga a festő beszélt életélményeiről és festményeiről, amiket nem klasszikus értelemben kezel festménynek, hanem inkább selyemre festett naplónak, amelyben ...
Könyvtári esték 1.
Úton
Megint érdemes volt felkeresni „A Helyet” a Fő úton a Barkács-bolt alagsorában, március 24-én este, ahol Gier Gabriel blues gitáros örvendeztette meg barátait és a szép számú érdeklődőt egy Jack Kerouac életéről és műveiről tartott interaktív előadásával.
Az előadás szólt Kerouac viszontagságos életéről, szenvedélyéről, a spontán próza irodalmi módszeren alapuló beat-stílus megteremtéséről, és szenvedélybetegségeiről: szerelmeiről, éjszakáiről, szeszeiről ...
Utazás a fekete piramis világába avagy a kék-piros Little Paris
Szőke Anikó · 1 napja
Egy nap felkeltem, szép napos reggel volt, olyan mint máskor. Átlagosnak indult, jól éreztem magam, mégis valami hiányzott. Arra késztetett ez a valami hogy keressem fel régi ismerősömet Németországban. Próbáltam hívni, de nem vette fel a telefont. Ezért hát mivel kötöttségeim nem voltak, bepakoltam egy kis bőröndbe, és elindultam a pályaudvarra. Megvettem Frankfurtba a jegyet, átszállással. Na, az átszállásnál jelentkeztek a furcsaságok. München felé ...
Fák - Tihanyi fa
Kiültem a tihanyi kertbe, az apátsággal szemközti oldalon fekvő kis nyaralóban. Az egyik fát le is rajzoltam, tussal. Borostyánnal volt tele, majdnem egészen a háromnegyed részét benőtte ez az egyik legszebb, méregzöld, élősködő növény. Madárcsicsergés és mély nyugalom vett körül, és harmónia. Meg a lombok.
Egyfajta meditáció, míg az ember rajzol, és nem gondol semmire. Csak a fű létezik, a borostyánlevelek, a kert, és én. Egy nagy lélekburokban, kinn a zöldben egyesülök a ...
Csomó a fában
Göcs van a fában. Göcsört. Csomó. Megakadt a növekedésben és tekergő csomóban folytatódott. Gordiuszi csomó, egy Nagy Sándor fában. A tekervényesen kockás, hullámos rücskös kis gömb képződmény végül megadja magát és utat enged a fa növekedésének, míg végül ez a csomó beolvad a nagy fába, és már észre sem lehet venni a többi ág-bog mellett. ...
Jóbarátok és táltosok Tündérországban
1. előtti fejezet
Lob királyfi és kicsi Suta
Lob királyfi egy vörös hajú tündérkirályfi volt. Nagy várban élt a levegőréteg egyik palotájában. Hatalmas tölgyön felfelé vezet az út, annak tetejéről pedig egy széles szivárvány palló vezet a felhőpalotához, aminek szivárványból van az ablaka, párából az asztalai, székei, illó légből a falai.
Lob királyfit édesapja egyedül nevelte fel, anya nélkül, születésekor meghalt az édesanyja. Egyetlen ...
Fák:Bohóc fa
Ez egy szomorú fa. Csalódott. Inkább udvari bolond mint bohóc, valamikor a középkorban nőhetett ki a földből. Csengettyűje szokott ugyan csilingelni a sipkáján, de más vidám nincsen rajta talán csak a kockás - pöttyös mintája . A szürkék - fehérek árnyalatai légiessé teszik a fát, mintha nem is evilági lenne. Ha hozzáérnék talán nem is éreznék semmit, csak valami puha vattaszerűt. Csigaházzal és kagylókkal a tövében semmitmondóan tekint a jövőbe, mert ez egy jövőbe látó bohóc. Környezetében ...
Fák-Mesefa
Életfa a Nap előtt. Virágos hímzett dombból nőtt ki, maguk körül pörgő piros virágok közül.
Világoszölddel pöttyözött domb tetején, két tüzes virágon át hajladozik, sárgás szélű kék levelekkel szinte úszik a szélben. Mögötte, mint két zöld vitorla hajladoznak a sárga pöttyös meselevelek. Mert ez egy mesefa, nem létezik csak a gondolatokban, és a fantáziában. A lilás - rózsaszín égbolt előtt olyan mint egy női hímzés, a pöttyök és cirádák
meg a kis szirmok körforgása más ...
Fák-Tüzes Nap két kígyótestvérrel
Dobszólót hallok. A bordók és pirosak egy kis naranccsal megbolondítva kavarognak a fa körül. Egy virág forog szélsebesen egy fa alatt, felette rózsafejek tüzelnek a naplementében. A Nap átsütve a fiatalabb leveleken jelzi a fakorona körvonalait, míg az ég kékje is bekúszik az ágak közé, a mező őrzőjének két kék kígyólánya. Óvják a fát, tekeregnek rajta, hiszen szent és tüzes Napfa ez, lombjai érinthetetlenek.
Ha megpróbálnánk hozzáérni, eltűnnénk örökre mert megnyílna alattunk a ...
Elvarázsolt fa Prospero szigetén
Férfias szomorúság, elvarázsolva lenni - talán az az öröklétig. Eső nem sokat veri leveleimet, meleg és forróság váltakozik, bár néha elér a vihar. Prospero ellen ármánykodva elűztem országából, réges-rég. Most fa vagyok. Kiszáradva, de az arcom még megvan. Szomorú és megbánó arc ez, a néma ürességben fogoly vagyok e szigeten, nem is zöldellek már. Eleinte megvolt a remény, ám a viharvert szárazság végleg letört, Prospero igazsága után.
Vajon álom ez vagy valóság? Az időtlenség szele ...
Virágárus - tükörfényeken hintázva
Akkor még más volt a Ferenciek tere. Hangulatosabb. A metrómegálló kijárata a térre vezetett egyenesen.
Tükörfényeken lehetett hintázni - szó szerint - ha odasütött a nap a térre. Volt ott egy virágárus, napernyővel. Hogy fehér vagy kék volt -e nem tudom, de ő is tudott hintázni, mindig jókedvűen állt a placcán, és árult, mosolygott. A Jégbüfé épülete is táncra perdült olyan vidám volt, a ferences templom pedig óhatatlanul is sárgállott, hívta be az embereket: gyertek be hozzám, ...
Elszöktem otthonról
Emlékszem, egyszer kislánykoromban elszöktem otthonról. Csak úgy, miért ne. Nem vittem magammal batyut persze, se pöttyöset, se kockásat... Bejelentettem a szüleimnek
hogy elmegyek, kész. Ki is mentem a kapun. Négyévesen az ember még megteheti.
Félig-meddig durcás is voltam, csak egy botocskát vittem magammal, mint a vándorok ha útra kelnek. Mentem - mentem míg egy utcához nem értem, aminek az volt a neve hogy Tüll utca. Ezen befordultam, és néztem magam után csalódottan hogy ...